Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Iskolakezdésre ...

2010.08.19

Ugye Önnek sem mindegy, hogy milyen érzésekkel megy be naponta a munkahelyére?

Ha szereti, amit csinál, jó érzéssel indul útnak, de már a felkelés is szenvedés, ha kényszernek, nyűgnek, fárasztó robotnak tartja a munkáját. Jó érzés, ha kíváncsian várja az új, megoldandó feladatokat, de rossz, ha szorongva gondol rá, meg tud-e felelni az elvárásoknak.

Nincs mese, menni kell...

Gondolt már arra, hogy gyermeke is hasonlóan érezhet, mikor iskolába indul? Igaz, hogy most nem könnyű új munkahelyet találni, de azért Önnek – ha úgy dönt – mégis van lehetősége a változtatásra. Gyermeke azonban nem teheti ezt meg, az iskolát el kell végeznie. Öntől is függ, hogy milyenek lesznek számára ezek az évek!

Éppen ezért annyira fontos, hogy soha ne ijesztgessen az iskolával!

Majd ott megnevelnek!

Sajnos gyakran hallani, hogy az iskolába lépés előtt álló gyermeket - ha valami rosszat tesz - anya, apa, nagyi így "fenyegeti": na, majd az iskolában megtanítanak jól viselkedni, ott bezzeg rendbe rakják a rossz gyereket! Nagyapa körmöst kapott, mikor rossz volt! Anyát bezárták és addig nem jöhetett haza, míg meg nem csinálta a feladatot – és hasonló emlékekkel "készítik fel" a csemetét a fegyelmezett viselkedésre, nem gondolva arra, hogy a gyermekben amúgy is meglévő ismeretlentől való félelmet tovább erősítik.

Ezzel egy félénkebb gyermeket még gátlásosabbá tehetnek, aztán jön a kérdés: én nem tudom, miért nem akar iskolába menni, miért sír, miért fél, mikor igazán olyan aranyos a tanító nénije?

A dacosságra hajlamosabb gyerkőccel pedig már azelőtt megutáltatják az iskolát, mielőtt az a lábát betette volna oda.

Tudom, hogy Ön csak jót akart: az iskolát respektáló gyermeket. Az igazi tisztelet azonban nem a félelemből fakad.

Most csak a szépre emlékezzen!

Ha Ön azt szeretné, hogy gyermeke várja az iskolássá válás napját, meséljen neki sokat a saját szép, kedves, érdekes, mulatságos iskolai emlékeiből! Ezzel nem csak a kíváncsiságát ébreszti fel, hanem különböző képességeit is fejleszti.

- Megtanul figyelni a csak hallás útján érkező információkra is.

- Új szavakkal, kifejezésekkel ismerkedik meg, vagyis gyarapodik a szókincse és fejlődik a kifejezőkészsége.

- Csakúgy, mint a "hagyományos" mesék, anya, apa, nagyi igaz történetei is fejlesztik a képzelőerejét, beleélő képességét. Hiszen ha megragadja fantáziáját a történet, szinte akaratlanul képzeli el a számára ismeretlen szereplőket, szituációt.

- Ezek a beszélgetések pozitívan hatnak gyermekének érzelmi fejlődésére is, hiszen közösen csodálkoznak rá a régi emlékekre, mintegy közös titokként őrzik ezután a régi élményeket. Gyermekében vágy ébred arra, hogy vele is hasonló mulatságos, érdekes vagy éppen "embert próbáló" dolgok történjenek majd az iskolában.

Ha nem megy, ne erőltessük!

Ne erőltesse gyermekét olyasmire, ami iránt nem érdeklődik!

Ha gyermeke érdeklődik a betűk, a számok iránt, annak örüljön! Dicsérje, biztassa, bátorítsa, válaszoljon a kérdéseire! Remek dolog például séta közben együtt felfedezni az érdekes feliratokat, vagy az autók rendszámait. Esetleg megszámolni, hogy hány tányérral terítettünk és ellenőrizni, hogy ugyanannyi kanál, kés, villa legyen az asztalon. De ha még nem érdeklik a betűk vagy a számok, semmiképp se erőltesse azok megtanítását!

Járjon elől jó példával, gyermeke lássa azt, hogy Ön szívesen olvas! Meséljen az éppen olvasott könyvről! Az újságból, a képeslapból olvassa fel azt a cikket, ami gyermeke érdeklődését felkeltheti!

Ha gyermeke azt látja, hogy Ön szeret olvasni, ő is érdeklődni fog iránta.

Végül még egy "hangulatjavító" ötlet:

Vegyék meg együtt "shoppingolva"  a tanévben szükséges eszközöket!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.